Juan Pablo Robles véleménye a következő: „Az emberek azt mondják, hogy nem látok. Én meg azt mondom: ti nem halljátok, amit én hallok.”

Argentínában, Buenos Aires-ben született Juan Pablo Robles, akinek története nem a sikerrel kezdődik, hanem a veszteséggel. Ötéves korában, egy ritka genetikai rendellenesség következtében elveszítette a látását. A családja mélyen vallásos volt, sokan azt hitték, Juan életében már csak a kiszolgáltatottság marad. De ő másképp gondolta.

Az ő esetében igaznak bizonyult az a mondás, hogy "a zene gyógyít". Juan már gyermekként is vonzódott a hangok világához. A hegedű sírása különösen megérintette – mintha a hangszer is vak lenne, mégis képes kifejezni mindazt, amit szavakkal nem lehet. Egy idős szomszéd adott neki először egy régi, repedezett hegedűt. Juan nemcsak játszani próbált rajta, hanem a hangszer minden részét „megismerte” – tapintással.

14 éves korára már nemcsak hegedűn játszott, hanem elkezdett saját hangszereket „látni” az ujjai segítségével. Egy helyi hangszerkészítő mester, Gustavo Herrera, vállalta, hogy tanítja őt – bár sokáig nem hitt benne igazán. Aztán Juan néhány hét alatt tökéletesen megfaragta egy hegedű oldalát, pusztán tapintás és hallás alapján.

Juan saját technikát dolgozott ki, hogy megkönnyítse munkáját: a hang vezette őt, általa hangolta be a faanyagot már akkor, amikor még csak nyers deszkák tornyosultak előtte. Hallotta, ha egy fadarab még nem tiszta hangokat ad ki, vagy tapintással és szaglással kiderítette, ha a gyanta túlságosan öreg, esetleg a ragasztó sem azt a részt rögzítette, amit kellett volna. Az első saját készítésű hegedűjét egy francia karmester vásárolta meg – tízszeres áron, mint amit Juan akart kérni érte.

Juan Pablo Robles ma már vakon készít olyan hangszereket, amelyeken világsztárok játszanak. Több mint 200 hegedű és brácsa került ki a műhelyéből, melyek közül néhányat neves szimfonikus zenekarok koncertmesterei használnak. Meghívást kapott a bécsi Filharmónia hangszermester-konferenciájára, de annak ellenére, hogy világtalanként vált hegedűkészítő-mesterré, a mai napig Buenos Aires egyik kis utcájában érzi magát otthon, ahol a fák gyantája meleg időben illatozik – és ezt ő is megérzi, nemcsak a látók.

Forrás:

A képek illusztrációk, a pixabay oldalról származnak.